
„Egy szeretetteljes ölelés helyrehozhat egy napot,
mindennap egy szeretetteljes ölelés, helyre hozhat egy Életet”
Folyamatosan keresünk, keresünk valamit, ami megnyugvást hoz fájó szívünknek. Azonnal ugrunk az anyag minden megjelenésére, hogy betöltsük az űrt, mely bennünk tátong. Ugyan nem értjük miért tesszük, de hajszoljuk, mint a riadt vad a kiutat, folyton menekülve a bennünk kavargó érzések elől.
Én is ezt tettem, ahogy sokan mások.
27 éves koromra már mérhetetlenül nagy fájdalom, kín, érthetetlen szomorúság és meg nem értettség tombolt bennem ahhoz, hogy radikális változást indítson el az Életemben. Nem tudtam már elnyomni, csitítani, etetni a bennem lévő űrt, s talán már nem is akartam.
Fékezhetetlen erővel törtek elő belőlem az érzések, záporoztak fejemben a gondolatok.
Vajon mit keresek én itt? Nem hiszem, hogy csupán ennyi az Élet! Ennyi lenne? Nem vagyok idevaló….!
Fájt létezni, érezni.
Fájt élni.
Ez volt az a pillanat, ami egy új kaput nyitott nekem. Utat mutatott magam, a megértés és a megnyugvás felé.
Évek teltek el azzal, hogy csak bolyongtam, hánykolódtam az érzelmek tengerén. Engedtem hogy a vihar magával sodorjon, s vártam, mikor süt ki a nap.
A tanfolyamok , az iskolák,- (Pránanadi-energiakezelés, Source Memory Healing-utaztatás, Parapszichológia , Család- és Rendszerállítás) és a terápiák az életem részévé váltak.
Minden állomás más-más megértést, felismerést hozott a lelkemnek. Egy különösen, ez volt a családállítás.
Amikor először léptem a Térbe, azt éreztem, hazaértem. Átölelt egy érzés, amit mindig is kerestem! Már az első pillanatban adott, az életem értelmét adta Nekem. Kinyílt a világ.
Kilenc éves önmunka után (a családállítás módszerével is), elkezdtem látni az összefüggéseket az életem és MAGom között.
Könnyebbé váltak a mindennapok, értelmet nyertek emberek, helyzetek, események. Azóta is ezt a könnyedséget, megértést szeretném nektek is “megmutatni”.
Lehet könnyebb.
A változás mi magunk vagyunk!
Szeretettel,
Juhász Nóra